Történet

Idézetek Rupp József doktori disszertációjából:

„A tanoncügy a tanoncnevelés még mindig ötöd-hatod rangúan kezelt kérdés a közéletünkben. Sem a tanoncok nagy száma, sem a számottevő ifjúsági tömeg művelődésbeli elmaradottsága, se szociális, helyzetének rendezetlensége miatt, se testi gondozásának égető szükségessége, nem tudta eddig megértetni a nemzeti társadalmakkal a tanoncügy rendkívüli fontosságát.”

Nem részletezzük tovább a múltat, talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy mi jelentette a második világháború előtti években a szakmunkásképzést. És hogy honnan, milyen alapokról kellett indulnia a szakmunkásképzésnek.

Az 1950. január 8-ai Minisztertanácsi határozat alapján megalakult a Munkaerőtartalékok Hivatala (MTH), melynek elsőszámú feladata lett a szakmunkás-utánpótlás biztosítása, a képzés új képzési szerkezetének és egységes pedagógiai rendszerének kiépítése.

A Csepel Autógyárat Magyarország egyik legnagyobb gépkocsigyártó üzemét 1942-ben alapították Szigetszentmiklóson a Dunai Repülőgépgyár területén, hogy különböző tehergépkocsikat és motorokat gyártson. A gyár beindulása alapvetően szükségessé tette az autószerelő, a karosszéria-lakatos, esztergályos, marós, köszörűs, villanyszerelő, géplakatos és szerszámkészítő szakmák beindítását.

A Csepel Autógyár múzeumában talált iratok tanúsága szerint iskolánkat 1951. júniusában építették fel azzal a céllal, hogy a Csepel Autógyár részére szükséges szakmunkástanulókat nevelhessék és oktathassák.

Így indult a képzés 1951. szeptemberében a következő címen:
MTH 208. Ipari Szakmunkásképző Intézete